Orbán Viktor egy figyelemre méltó üzenetet küldött a Facebook-on a nyugdíjpénztárak megszüntetéséről. Ami az üzenetet figyelemre méltóvá tette, az annak hangvétele. Ebből az üzenetből hiányzott a Fidesz-vazallusok által szokásosan használt kapitalizmus, tőkepiac és tulajdonjogok elleni retorika. Ez az üzenet a Facebook közönségének szólt, feltehetőleg a fiatalabb, már a piacgazdaság ismeretében nevelkedett generáció számára szólt. Ami az üzenet lényegét illeti, a miniszterelnök a költségvetési hiánnyal indokolta a magánnyugdíjpénztárak bekebelezését. Mintha a költségvetés hiánya indokolhatná az állampolgárok magántulajdona ellen elkövetett merényletet. Ugyanakkor egy másik üzenet is érkezett Orbán Viktortól ezúttal a nyugdíjasok számára, postán. A postai üzenet már visszatért ahhoz az antikapitalista és tőkepiac ellenes retorikához, amelyet már a hetvenes években egy magára valamit is adó járási párttitkár is szégyenkezve mondott volna el. Ez az üzenet az idősebb internetet nem használó generációnak szólt, akik a világról alkotott képüket az 50 es és 60 as években alakították ki. Egy harmadik üzenet is megjelent Orbán Viktortól a napokban. Ezúttal Brüsszelből üzent azoknak, akiknek kifogásuk volt hárommillió magyar állampolgár kirablása miatt, figyelmeztetve őket arra, hogy az Európai Unió nem lesz a fóruma a tiltakozásuknak, hiszen a nyugdíj a tagállamok belügye.

Formálisan lehet, hogy az állami nyugdíj a tagállamok belügye, de itt nem csak a nyugdíjról van szó. A nemrégiben megválasztott magyar kormány frontális támadást indított a legalapvetőbb emberi jog, a tulajdon ellen.   Ha lenne egy nemzetközi bűnügyi bíróság (International Criminal Court) amelynek valódi morális autoritása lenne, és valóban az emberi jogok ellen elkövetett bűncselekményekkel foglalkozna, akkor a srebenica-i bűnök mellett tárgyalásra kellene tűzni hárommillió magyar állampolgár alapvető emberi joga ellen indított merénylet ügyét is, hiszen az emberi jogok legalapvetőbbike a tulajdonhoz való jog. A tulajdonhoz való jog egyenesen következik az individuum öntulajdonláshoz való jogból, ami nem más, mint az élethez való jog.

Félreértés ne essék, Magyarországon bűncselekmény történt, bűncselekmény az alapvető emberi jogok ellen. A bűncselekmény előre megfontolt szándékkal, értelmetlenül támadott hárommillió ártatlan magyar állampolgárra.  Természetesen tudjuk, hogy formális értelemben nem lehet bűncselekményt elkövetni jogalkotással. Másrészt azt is tudjuk, hogy az emberiség legnagyobb bűntetteit a törvényesség álcázva követték el.

Hogy megértsük a bűncselekmény értelmetlenségét, végig kell gondolnunk az 1998 előtti magyarországi nyugdíjrendszert és általában a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek alapvető tulajdonságait. Amikor az egyén egy állami nyugdíjrendszerbe befizet, lényegében egy tranzakció történik. A befizetésével egy időben az állam kibocsát egy kötelezettséget, ha úgy tetszik, egy kötvényt, amelyben vállalja, hogy az illetőnek tíz, húsz, harminc, negyven év múlva nyugdíjat fog adni. (Hogy mennyit, azt persze nem mondja meg, hogy húsz, harminc, negyven év múlva hogyan fogják azt a nyugdíjat az akkori befizetésekből indexálni, újra elosztani a rendszeren belül, az állam nem árulja el.) A nyugdíj tehát az államháztartás adósságává válik.  Ami 1998-ban a nyugdíjreform során történt, valójában nem volt más, mint az, hogy a befizetéseknek mintegy egyharmadát magántulajdonná tették, azaz attól kezdve legalább a befizetések egyharmadáról tudni lehetett, hogy azt nem fogják eltéríteni, újra elosztani, az indexálása nem a politikusoktól, hanem a piacoktól fog függeni és az abból származó nyugdíj mértéke arányos lesz a befizetésekkel.  Más szóval, a nyugdíj egyharmada magántulajdonná vált.  Mi több, szemben a miniszterelnök állításával, az 1998-as reform alapvetően nem rontott az államháztartás egyenlegén, mivel a nyugdíjpénztárak a vagyonuk többségével állami adósságot (kötvényt) vásároltak. Az 1998 as nyugdíj reform tehát semmit nem változtatott az államháztartás egyensúlyán, mint ahogy annak megfordítása sem fog egy jottányit sem változtatni azon. A nyugdíj reform lényege, túl a demográfiai tényezőkön, a magántulajdon intézményének erősítése volt. Valamint az a meggyőződés, hogy a rendszerváltás után a magántulajdon valóban szent lesz végre valahára. A reform megsemmisítése csak az elkövetők individuális jogok iránti megvetését bizonyítja. Erre a cselekményre nincs közgazdasági indok.

Kelet-Európában sajnos túlságosan megszokott dolog az, hogy kormányok időről időre, ilyen vagy olyan politikai célból kirabolják állampolgáraikat. 1990-ben sokan úgy gondolták, hogy ennek a kelet-európai hagyománynak vége lesz. Úgy gondolták, hogy az alapvető emberi jogokat ezek után Kelet-Európában is érvényesíteni lehet.  Amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, sokan úgy látták, hogy a csatlakozás garanciákat fog nyújtani arra, hogy Európának ebben a szerencsétlenebbik részében is tiszteletben fogják tartani a legalapvetőbb emberi jogokat. A csatlakozás előtt Magyarországon is viták folytak, hogy vajon érdemes-e csatlakozni a hanyatlóban lévő Európához. Az érv a csatlakozás ellen az volt, hogy mivel Kelet-Európának gyors növekedésre volt szüksége, az Európai Unió bürokratikus megkötöttségei nem fogják szolgálni a kelet-európai növekedési vágyakat. Ezzel szemben az érv a csatlakozás mellett az volt, hogy az Európai Unió meg fogja védeni ezeket az országokat saját maguktól. Nos, mindez tévedés volt. Az Európai Unió hallgat, amikor az egyik tagállamában merényletet követnek el az emberi jogok ellen, kitervelten és álnokul végrehajtva mindezt. Már önmagában az a tény, hogy az állapot meg nem változását kell bejelenteni, nevezetesen, hogy annak kell jelentkezni és sorba állni, bürokratikus akadályokkal megküzdeni, ha valaki azt akarja, hogy az állapota változatlan maradjon, azaz magán-nyugdíjpénztári tag maradjon, égbe kiáltó álnokságra vall és súlyosító körülményként  kell értékelni a bűncselekmény megítélésénél.

A magyar történelemben Kun Béla második világháború utáni utódai rengeteg álnokságot követtek el a magántulajdon ellen. Az elkövetők sosem álltak bíróság elé és a bűncselekmények sorozatának nem is lett vége. Magyarországon a szabadság és a valódi emberi jogok elnyerése úgy tűnik, hosszabb procedúra lesz, mint 1990-ben gondoltuk, és valószínűleg csak akkor kezdődhet majd el, ha egyszer az emberi jogok és a tulajdon ellen merénylőket a nemzetközi közösség – ha ilyen egyáltalán létezik – felelősségre vonja Milosevicsékkel együtt. Sokan vagyunk, akik úgy gondolták, hogy Magyarországon a kommunizmusnak nem lesz vége az életünkben, de megértük a végét. Kis szerencsével ezeket a komcsikat is túl fogjuk élni. Bízzunk a Facebook generációban.

One comments

One Reader’s Comments

  1. A PROGRESS elnevezésű közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program keretében az EU számos olyan tevékenységet finanszíroz, melyek arra irányulnak, hogy felszámolják Európában a rasszizmust és az idegengyűlöletet. A program 743 millió eurós költségvetésből gazdálkodik. A források mintegy negyede a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem célját szolgálja. Az emberi jogok védelmére jött létre a közelmúltban az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége is.

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék