Nekem úgy tűnik, hogy a  Szelektív üzenetek című cikkemből kimaradt a legfontosabb szempont. Ezért  kérem, előbb azt olvassák el, és ahhoz szeretnék nyújtani néhány adalékot.  Először is azt, hogy a kormány lépése egy fillérrel sem csökkenti a piacok által figyelt és a gazdaság kamat szintjét meghatározó adósságot, az államháztartás adósságát.  A költségvetést teljes egészében tartalmazza az államháztartás, más szóval a költségvetés a bővebb halmaz, amiben az állam kötelezettségei szerepelnek. Az államháztartás legfontosabb elemei tehát a költségvetés maga, a nyugdíj és egészségügyi elkötelezettségek. Amikor a munkavállaló járulékot fizet, lényében egy kötvényt vásárol, amely fizetési kötelezettsége az államháztartásban jelentkezik. Ezeknek a virtuális kötvényeknek a lejárati idejük 1,2,……,30…40 év függően a nyugdíjba vonulás időpontjától. A 1997-es nyugdíjreform esetében az történt, hogy az államháztartás adóssága bekerült a költségvetésbe, oly módon, hogy most a nyugdíjakat megtestesítő adósságért egy valódi egyéni számlán nyilvántartott kötvényt kapott a nyugdíj várományos. Az államháztartás szempontjából csak annyi változott, hogy az addig implicit elkötelezettséget egy explicit kézzelfogható elkötelezettségre cserélte, azaz az elkötelezettség az államháztartás bővebb halmazából a költségvetés szűkebb halmazába került.  Így az elkötelezettség nehezebben lett manipulálható és menedzselése nagyobb fegyelmet igényelt, mivel a kötvénypiacok felett erős nemzetközi kontrol van. Így nyugdíj legalább 30 % a többé nem függött a mindenkori politikai vitáktól az indexálást és a rendszeren belüli újraelosztási csábításokat illetően. De ami talán mindennél fontosabb, azaz a tény, hogy így ugyan csak 30% erejéig, de az egyén kikerül az állam fennhatósága alól.  Természetesen a fenti gondolatmenet feltételezi, hogy a nyugdíj portfoliók csak kötvényt vásárolnak. (Részvény vásárlás esetén a helyzet valójában hasonló, de ennek kifejtése kicsit hosszabb teret igényelne.)

Ami most történik valójában nem más, mint az 1997-es folyamat megfordítása. Most az elkötelezettség a költségvetésből az államháztartásba kerül és így kikerül a pénzpiacok által megkövetelt ellenőrzés alól. Ráadásul ki lesz téve a mindenkori politika szeszélyeinek. A lépés cinizmusát és minden polgári jóérzést sértő mivoltát csak aláhúzza az, hogy amikor az állam a virtuális elkötelezettséget elvállalja, tudja, hogy a demográfia miatt ezek eleve teljesíthetetlenek lesznek.

Kár lenne ezt a vitát az MSZP és Fidesz (az egykori MSZMP két utódpártjának) ellentétére redukálni. Sokkal fontosabb lenne azon elgondolkozni, hogy mivel lehet a nem létező demográfiai növekedésre épített tb rendszereket helyettesíteni. Ez nem csak magyar probléma, az egész nyugati civilizáció jövője függ a választól. Ehhez képest az, hogy a kommunisták melyik frakciója lop többet, érdektelen.

Az persze elszomorító, egy magát konzervatívnak nevező párt minden olyan konzervatív értéket, mint öngondoskodás, egyéni felelősség, kiszámíthatóság, szabadválasztás, kicsi és korlátozott állam lábbal tipor. De nyilván nem kell olyan szigorúnak lenni, ez nem egy konzervatív párt, hanem egy gátlástalanul hatalom éhes, meglehetősen közepes képességű KISZ titkárok gyülekezete, akik opportunista módon megpróbálnak alkalmazkodni az éppen uralkodó széljáráshoz.   A nagy baj csak az, hogy fogalmuk sincs a világ működéséről és ezért egy brossurával mindig le vannak maradva.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy az MSZP nem korrupt és azt, hogy a Gyurcsány egy ökrös szekérnél bonyolultabb dolgok képes lenne vezetni.

Mindenestre, érdemes lenne visszatérni az eredeti problémára, a nyugdíjra.

One comments

One Reader’s Comments

  1. Kissé éles hangú a cikk, de tetszik!
    Nincs valakinek tanácsa arra, hogyan úszhatnám meg az államiba való átlépést?
    Nem a rám kényszerített sorban állással van gondom.

Írja meg véleményét!

 

Legnépszerűbb címkék